A legionellózist 1976-ban diagnosztizálták először az Amerikai Egyesült Államokban.A legionellózisolyan különböző súlyosságú, esetenként halálos kimenetelű emberi megbetegedések összefoglaló neve, amelyet a Legionellanemzetségbe tartozó környezeti baktériumok okoznak.

A legionellózis légúti betegség, amely emberről emberre nagy valószínűséggel nem, csak Legionellával fertőzött aeroszol útján terjed.A Legionellabaktériumok természetes vizekben és nedves környezetben kis számban bárhol megtalálhatóak, azonban az emberi civilizáció kialakított olyan környezeti közegeket, amelyek különösen kedveznek elszaporodásuknak. Növekedésüket a 20-50°C-os vízhőmérséklet segíti elő. 20°C alatt jellemzően nem szaporodnak, de nyugvó fázisban túlélnek, és amikor a víz hőmérséklete eléri a megfelelő szintet, újra szaporodni kezdenek. A Legionellabaktériumok 60°C felett elpusztulnak. Szaporodásukhoz különböző tápanyagokat is igényelnek, amelyeketa vízrendszerekben megtalálható organizmusok (algák, amőbák, és egyéb baktériumok), a víz alkotói, a vezetékrendszerben kiülepedő anyagok, vagy korróziós termékek biztosítanak számukra. A biofilm a felületnövelő lerakódásokkal (üledék, iszap, vízkő és rozsda) együtt a Legionella baktériumok megtapadásához és nagyobb ellenálló képességéhez is hozzájárul.

A baktérium koncentrációjának növekedésével a legionellózis kialakulásának kockázata is arányosan nő. A megbetegedés kockázata és annak súlyossága függ a baktérium egyes genetikai-fiziológiaitulajdonságaitól is. A 60 eddig azonosított Legionellafaj közül 25 ismert emberi kórokozó.Aveszélyességi lista élén a Legionella pneumophilafaj áll, annak is elsősorban az 1-es szerotípusa, sőt ezen belül is néhány különösen virulens törzs (ún. biotípus), míg egyes Legionellafajokat még soha nem azonosítottak emberi megbetegedés előidézőjeként. Épített vizes környezetekből izolált törzsek túlnyomó többsége a L. pneumophilafajba tartozik.

A Legionellabaktériumok okozta betegségek emberről emberre nem terjednek, a fertőződés háromféle mechanizmus útján jöhet létre: Legionellát tartalmazó közeg belélegzésével (inhaláció), félrenyeléssel (aspiráció)és ritkán közvetlen kontaktussal. A betegség leggyakrabban Legionella baktériumokat tartalmazó aeroszol belégzését követően alakul ki, ezért a megbetegedési lánc szükséges eleme a vízterekből kiinduló, a baktériumot tartalmazó mikrocseppek képződése.A cseppképződés során különböző méretű cseppek jutnak a környezetbe. Az 5μm-nél kisebb méretű vízcseppek (aeroszol) alegionellózis kockázatánakszempontjából kiemelt jelentőségűek, ugyanis ezek képesek legmélyebben lejutni a tüdőjáratokba. A cseppek mérete –és ezzel együtt a megbetegedés kockázata –a terjedés során a környezeti körülmények (a levegő hőmérséklete, páratartalom) függvényében változik. Időjárási körülményektőlfüggőenaz aeroszol a forrásától viszonylag nagy távolságban (több km-es körzetben) is okozhat akár tömeges megbetegedéseket. A nedves hűtőtornyokról ismeretes, hogy különösen nagy területen terjeszthetik a fertőzést. A Legionellabaktérium elméletilegbárkit képes megbetegíteni, azonban a tapasztalatok azt mutatják, hogy egyes csoportok, elsősorban az immunhiányos vagy legyengült immunrendszerű emberek,különösen érzékenyek a fertőzésre.

Ez az állapot számos betegségre (pl. cukorbetegség,daganatos, veleszületett vagy szerzett immunhiányos betegségek, transzplantáción vagy más műtéten átesett betegek) és bizonyos korcsoportokra (kora-és újszülöttek, időse, veleszületett vagy szerzett immunhiányos betegségek, transzplantáción vagy más műtéten átesett betegek) és bizonyos korcsoportokra (kora-és újszülöttek, idősek) jellemző. 

Egyes életmóddal összefüggő tényezőktől, így az alkoholizmusrólés adohányzásról is bebizonyosodott, hogy növelik a legionellózis kockázatát.A betegség lappangási ideje 2-10 nap, átlagosan 3-6 nap a jellemző. A legionellózis súlyosabb formája, a légionárius betegség influenzaszerű tünetekkel kezdődik: fejfájás, rossz közérzet, gyengeség, hőemelkedés, izom és ízületi fájdalom. 12-48 óra elteltével hidegrázás, magas láz és fokozódó erősségű, száraz köhögés jelentkezik. A 2-3. naptól kezdve a tüdőgyulladás tünetei dominálnak. A betegek kb. 30%-ánál jelentkezhet hasmenés, hányás, és azesetek felében zavartság, tudatállapot megváltozása következik be. A betegség halálozási arányamagas, átlagosan 15%, amely az egészségügyi ellátással összefüggő eseteknél még nagyobb lehet. Az enyhébb kórforma, a Pontiac-láz spontán gyógyuló, influenzaszerű megbetegedés.

Forrás :  Módszertani levél ANTSZ 2018